Rólunk

1912-ben került a magyar országgyűlés elé a létesítendő egyetemek ügye, s a törvényhozók régen mutatkozó szükségletnek tettek eleget, amikor Pozsonyban és Debrecenben tudományegyetemek felállítását rendelték el. A református Akadémia megszűnt és a helyébe lépő tudományegyetem három fakultása a ref. theológia, a jogi- és a bölcsészettudományi kar 1914 őszétől a református Kollégium ősi épületében működött. Az orvosi karnak azonban előbb meg kellett építeni az otthonát. Ehhez az akkor százezer lakosú Debrecen 110 holdat adott a város szélén levő Nagyerdőből, és nyolcmillió koronával járult a klinikák építéséhez, oly kikötés mellett, hogy azok a város elavult kórházának feladatát is vállalják magukra. Így adódott a lehetőség, hogy ősi tölgyfákkal árnyékolt, nagy parkban, ideális elhelyezésű egyetem felépítésére kötelezte el magát a magyar állam.

A terveket Korb Flóris Nándor műépítész készítette, mely öt részre oszlik: I. az orvoskari telep; II. a központi épület, könyvtár és természettudományi intézetek; III. botanikus kert az üvegházzal; IV. a tanári villa-lakások; V. az ifjúsági sporttelep.

Az első rész az orvosi kar építkezése a sok nehézség miatt lassan, de szünet nélkül folyt a háború alatt is, és amikor 1918. október 23-án IV. Károly király és felesége Zita királyné Debrecenbe jött a klinikatelep avatóünnepségére, tető alatt álltak a klinikák téglafalai, azonban 1920-ig nem történt semmi. Az elvesztett háború után egy kis ország kapta vissza a kultúrának félig kész várait azzal a kötelezettséggel, hogy a tudomány és az egészségügy javára befejezze. A magyar kormány a további építkezést elrendelte, és a nagy terv első része 1923-1927 között valósult meg.

Az elhúzódó építkezésektől függetlenül 1921. november 4-én megnyílt az orvosi fakultás: 1921/22-es tanévben működését kezdő intézetek és klinikák között ott szerepelt a Gyermekklinika is. Az építkezés ideje alatt a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely épületében (Kenézy Gyula Kórház volt gyermekosztálya) kapott elhelyezést és végzett gyógyító és oktatómunkát 6 orvos, 4 gyakornok, 20 ápolónő, 1 asszisztens, 1 adminisztrátor és 2 portás.

A Gyermekklinika mai épületének és a négy fertőző pavilon átvételére és felavatására 1924. november 6-án került sor. Szontagh Félix professzor megnyitóbeszédében a feladatokat az alábbiak szerint foglalta össze: „fekvő és bejáró gyermekbetegek gyógyítása; az egyetemi hallgatók gyermekorvostanra való oktatása; szakorvosok képzése; tudományos búvárkodás; a tejkonyha működtetése; beteg gyermekek, de legfőképpen csecsemők ápolására hivatott ápolók képzése”.

A grandiózus terv megvalósult, melyhez nemcsak anyagiakra volt szükség, hanem a régi és biztos alapokon nyugvó kultúrára, szellemi energiára, a magyar törvényhozás és Debrecen város áldozatkészségére, felelős államférfiak megértésére, a hivatalnoki kar szorgalmára, a tervezéshez szükséges koncepcióra és művészi ízlésre, a közreműködő tudósok szakértelmére, a technikusok, iparosok és munkások intelligenciájára és munkakészségére – akik által létrejött az ország legszebb egyeteme.

(Szécsiné Kerekes Margit)

Forrás:

Dr. Jeszenszky Sándor: A debreceni magyar királyi Tisza István Tudományegyetem (Debreceni Kalauz 1927 szerk.: Pálfy József)

Dr. Csorba Sándor: Emléktöredékek a DOTE Gyermekklinika 70 éves múltjából (70 éves a Gyermekklinika 1994 szerk.: Dr. Oláh Éva)